2019. január 30., szerda

Megüt a guta, de hogy ilyen gyakran?!

Már-már magam számára is vicces, hogy mennyire fel tudnak bosszantani a megszokottól eltérő működések. Úgy látszik, valami hamis biztonságérzetet ad, ha tudjuk, hogy mi hogyan működik körülöttünk, legyen amilyen legyen. Ráadásul azt is érzem jónak - azt hiszem, ez a lojalitás vagy belső meggyőződés.

Például biztos vagyok abban, hogy egy óvodában énekelni kell a gyerekekkel. Úgy gondolom, a korosztályának megfelelő dalok örömet okoznak, és sok modern marhaságról is el tudják terelni a figyelmet. A zene üdít, zsongít, leköt. Olyan, mint az ima.

Nem üvöltöznek a gyerekek, ha muzsika simogatja az idegrostjaikat, és ugyan ez érvényes a pedagógusra is. Ha már ki akarja nyitni a száját, ha már gondolni akar valamit, hát, milyen kedves mód erre az, hogy énekeljen...

Ebben az óvodában nem énekelnek. Nem tanulnak verseket. Nem kell csinálni a kézművezést, és ad hoc módon alakul a torna. Sírva jegyzetel mindaz, aki életét ilyen módszerek kidolgozására fordította, és én magam is, aki csak tudok róluk.

Drága Zsuzsa óvónénink, talán soha nem tudod meg, hány gyerekkel tettél jót, hogy rajzszakkört csinálsz a nagycsoportosoknak. Kedves Judit néni, talán csak sejted, hogy a kosárpalánta néven tartott labdajátékok milyen fontosak nekik. Logopédus néni, aki kedden 7-kor mész az óvodába, hogy foglalkozz a pöszékkel, raccsolókkal és az én fiammal is. Istenkém, és Kata, aki rájött, hogy a lányom nem vagy csak rövid ideig kúszott...

Nem tudok elég hálásnak lenni a sorsomnak, hogy megismertem őket, és voltak a gyerekeimnek. És nem tudok elég sokat felejteni hozzá, hogy ne gondoljam ezt, hogy ebben a külföldi iskolában miért mini felnőttekként bánnak a gyerekekkel.

Miért mondja a tanítónő, hogy ne a szüleitek, ti döntsetek róla, hogy hány napos ottalvós osztálykirándulást szeretnétek, amikor még mindössze 9 éves. Miért engedi meg az óvónő, hogy ha nincs kedve, akkor ne kézművezzen, rajzoljon. A feladattartással, fegyelemmel, finom motorossal mi lesz???

Nem, tagadom, hogy túlolvasott anya lennék. Egyszerűen csak... Tudom, lehetne rosszabb. Nem tudom miért, de ezek nekem fontosak, és nem akarom, hogy félreértelmezetten liberálisnak mondott és gyökértelenek legyenek. Olyan kevés eszközöm van így egyedül ezzel a böszöm nagy intézményhálózattal és kortárscsoporttal szemben.