Szeretem az evidenciákat megkérdőjelező kérdéseket :-D
Elvileg Angliában angolok között, Franciaországban franciák között, Németországban németek között. Vicces, nem, hogy nem így van.
Sorban állok a bolt pénztáránál. Nemrég nyílt a megnagyobbított Lidl, ez itt vidéken nagy szám, gondoltam körbenézek. Aztán már egyre furcsábban érzem magam a sorban állva: előttem egy török család, mögöttem három török asszony fejkendőben, és várakozás közben törökül beszélnek a pénztárosnővel. Hi-hi-hi... mondanám, ha nem lennék alapvetően beszari és szorongásra hajlamos. Tudom, hogy nincs semmi para, tudom, hogy csak a tévé híradóban robbantanak, és azt is, hogy én sem vagyok német és mi a csudát keresek itt...
Elgondolkodom, vajon a németek hogy érzik magukat Németországban, az angolok Angliában, a franciák Franciaországban? Babilonban hogy érezték magukat a népek?
Kilépek a parkolóba. Értem a parkolóőr intézéséből, hogy azért ácsorog a hideg ellen fülig bebugyolálva, hogy ne a régi, hanem az új irányba hajtsak ki. Bólintok. Menet közben nem tudom megállni, hogy ne bámuljak meg két asszonyt, akiknek csak a szemük látszik ki a ruha-csomagolásból, bár ők nem a hideg ellen védekeznek. Láttam már errefelé hagyományos indiai öltözetet, különböző afrikait, de ilyent még nem. Soha nem tudom meg, mire gondol, aki hosszan visszanéz.
Értéket látok a sokféleségben, mindemellett erősen pacifista vagyok. Azt gondolom, hogy mindenki maradjon otthon, a fészkecskéjében, és mi a fészkes fenét keresek én itt, távol az enyémtől. Magamra csapom a kocsi ajtaját, eljövök a bérleménybe és bekapcsolom Demjén Rózsit: hogyan érsz el, amikor messze vagy nagyon, hogyan érsz el, idegen csillagon lakom...
A fészkecskémben magyar dolgok között, magyar dolgok élnek: háztartási keksz van a zacskóban, magyar irodalom a polcon és nem tudok máshogy, csak magyarul gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése